Magamról

Saját fotó
Ételallergiával indult, relaxációs gyakorlatként folytatódott, szenvedély lett belőle...sütni mindhalálig. Egészségesen, figyelve másokra, főleg azokra, akik eddig azt hitték, le kell mondaniuk valamiről. Mások főznek, ez egy sütős blog :-)!

2013. július 17., szerda

Ribizlis-tejszínhabos-mandulás tortácska Andrisnak

Még emlékszem arra a téli napra, amikor megtudtam, hogy Andris úton van. Kezem-lábam remegett és nem az izgalomtól, hanem az akkoriban oly divatos vírusos tüdőgyulladás okozta 40 fokos láztól. Apukám átjött hozzám, a felnőtt, huszas évei közepén járó köhögős lányához és bejelentette, hogy gyermeket várnak. Ő és a nem is annyira új párja. (Intermezzo: emlékeztek a George Clooney-s reklámokra? Hogy A) B) netán C) a következő fordulat? Lehetett szavazni...Na én is így éreztem magam.) Huhh, hát izé, nem mondom, hogy nem izzadtam le, de ráfogtam a lázra. Kavarogtak a gondolataim, hogy mi a jó válasz: A) nagyon örülök, juhuu vagy B) hé, te munkamániás vagy és különben rám is alig volt időd anno C) egyke vagyok, el sem tudom képzelni, főleg nem 25 év korkülönbséggel. Nos addig vacilláltam a variánsok közt, míg mindegyik ki nem szaladt a számon és életem egyik legjobb beszélgetését eredményezte Apuval. A dolgok úgy alakultak, hogy lett egy féltesóm és én vettem az akadályt. A neve is tőlem van, ragaszkodtam az Andráshoz, mert sem a Tamás sem az Attila nem tetszett (sorry). Pubi barátnőm szerint én sosem voltam egyke, annyira jószívű vagyok, szóval hiszek benne, hogy Andris mindig is készült hozzánk, de jó, hogy 3 évvel és 1 hónappal ezelőtt lepottyant a gólya csőréből. Azért az már kissé felhábórító volt, mikor ugyanarra a napra írták ki, mint amin én születtem, de szerencsére hagyott 2 hetet a szülinapjaink közt, így nekem sem kell pókemberes tortát ennem. Neki viszont időnként meg kell ennie az én főztömet és többnyire elégedett vele. Legutóbb 3 napja járt itt (Imádom még az illatát is és azt hiszem legalább egymilliószor puszilom meg/ alkalom, ha találkozunk...) akkor sok minden más mellett ezt a tortácskát készítettem el. Csodálkozom, hogy evett belőle, mert ha 10 cm-nél közelebb ér valamilyen új íz a szájához, akkor kategorikusan kijelenti, hogy "bem izlik, nem eszi meg". Punktum. Nos jelen esetben eljutott a kóstolásig és így 3 falat le is csúszhatott. Se több, se kevesebb. Nálatok felnőtteknél ezzel nem lesz gond. Az egész tortácska úgy ahogy van, le fog csúszni. Édes mandula, fanyar ribiszke, krémes tejszín. Laktózmentesen.
 
 
 
Recept
 
Tészta
 
100 g liszt
100 g őrölt mandula
100 g zabpehely
100 g cukor
1/2 tasak sütőpor
150 g tejföl (nálam laktózmentes)
2 ek olaj
4 ek meleg víz
2 tojás
 
Krém
 
1 doboz habtejszín (nálam laktózmentes)
3 ek porcukor
1 nagy marék ribizli
étcsoki forgács
 
A száraz összetevőket egy tálba teszem (liszt, mandula, zabpehely, sütőpor, cukor) majd egy másik tálkában összekeverem a tojást, az olajat és a tejfölt, felöntve egy kis meleg vízzel. A két mixet robotképpel elkeverem és egy 20cm átmérőjű kerek formába öntöm. Ha nem szilikon formát használok, akkor kikenem margarinnal és liszttel a formát. Sütőbe teszem 35-40 percre 200 fokon légkeveréssel és amíg elkészül megcsinálom a krémet.
A krémhez a jól behűtött tejszínt egy tálba öntöm és kézi habverővel krémesre, de nem teljesen kemény habbá verem. A dolog titka az, hogy egy picit meg kell dönteni a tálat, miközben a habverővel dolgozom. Ha kész, beleszitálom a porcukrot és óvatosan beleforgatom a jól megmosott ribizlit.
Ha kihűlt a tészta, akkor megkenem jól alaposan a krémmel és egy kevés étcsokit reszelek a tetejére apró lyukú reszelővel. Tálalásig hűtőben tartom.
 
 
 

2013. július 11., csütörtök

Budapesti piacok vol2 : Fehérvári úti vásárcsarnok

A NAV-ban kezdődött a napom. Több, ideális napindító dolgot magam elé képzeltem, mielőtt kis robogómon suhanva odaértem volna a hírhedt Vaskapu utcába. A TOP10 napindító tevékenység közt az alábbiak is szerepeltek: piacozás, egy óra  kedvenc turkálómban, bikram jóga, séta a kutyával, omlett vagy fonottkalács készítése, ágyba kapott reggeli virágcsokorral, lottó 5-ös megnyerése, tengermorajlás, és így tovább. Bilibe lógott kézzel, kevés reménnyel betoppantam és láss csodát a Jóisten megkönyörült rajtam. Kis sor (mondjuk nyár van...), kedves ügyintéző és villámgyors pozitív eredmény. Na kérem szépen, így kell ezt csinálni. Azért az elején berezelve megfogadtam, hogy ha túl leszek rajta, 2 dolgot kiválasztok a kedvenc napindító tevékenységeim közül és megajándékozom magam. Az épület előtt-  dolgom végeztével-, kissé el is bizonytalanodtam, hogy jár-e a jutalom, de úgy döntöttem van mit ünnepelni. Elrobogtam hát egyik kedvenc piacomra és jól beleszippantottam a gyümölcsillatba sőt még diákcsemegét is vettem, hogy legyen mit rágcsálnom ma este. Tapasztalatok a Fehérvári úti vásárcsarnokból:
 
 
 
 
A piac alapvetően a dél-budai közönséget szolgálja ki, ennek megfelelően az árak is kissé magasak. Erőssége a zöldség-gyümölcs kínálat, de megtalálhatók a hús-és hentesáruk, péksütemények, tejtermékek és készételek is. A második szinten ruha és háztartási cikk halmok közt róhatjuk a sorokat, itt én nem szoktam elidőzni, így posztomban is inkább az ennivaló lesz középpontban.
 
Kezdjük a zöldségekkel:
 
A nyári sütikhez oly szívesen vásárolt gyümölcsök sem olcsók: ribizli és cseresznye 990-1100 Ft/kg, málna 1200Ft/kg áron, meggy pedig valamivel olcsóbban 700-800Ft körül kapható. A tojásról sajnos lecsúsztam, de dió és mák fronton sikerült tájékozódnom: 1000ft/kg-ért minőségi árut kínálnak a kofák. Alkudni nem nagyon lehet, a csarnok jellegéből adódóan ez egy igazi "beszabályzott" városi piac. Diákcsemegéből fél kilót már 1400Ft-ért vehettem, ez jónak tűnik, összehasonlítva a bolti (csomagolt) árakkal. Idei kovászos uborkát, tököt, kaprot és hagymárt éri meg venni ezen kívül úgy láttam.
 
Húsok:
 
A budai füstöltáru imádók nem csak a Bartók B. úti legendás Ica Mama Húsboltjában találhatnak ínyencségeket, hanem itt is. Borsos áron, kiváló minőségű füstölt sonka, lángolt kolbász és tepertő kapható, kiegészítve a mostanában oly divatos mangalica termékekkel.
 
 

Tejtermékek:
 
Laktózérzékenyként ezeket a termékeket anyukámon teszteltem :-)! Házi túró, joghurt és vaj is kapható hűtőpoltból kimérve, de áruk az eget verdesi. Érdemes a kisebb kiszerelésű csomagolt változatokra fókuszálni, hazai termelők kínálnak erdei gyümölcsös és barackos joghurtokat nagyjából a Cserpessel megegyező áron.
 
Az elmaradhatatlan pékáru:
 
Nagy hibát követ el, aki nem megy le az alsó szintre, ugyanis pékárut itt érdemes venni. A 2 kg-os parasztkenyér 2 hétig!!! fogyasztható, nem rohad meg, nem penészedik, egyszerűen csak kiszárad, mehet szépen zsemlemorzsának a maradék. Bár az otthon sütés híve vagyok, itt garantáltan elcsábulok én is! Az árak átlagosak, a minőség viszont magasan átlag feletti.

Amit még érdemes:

Virágok! Minden szíben és mennyiségben, vágottan és cserepesen, kaspóval és anélkül, a lenti virágsoron, ami hosszabb nyitvatartási idővel várja a betérőket. Ezenkívül savanyúk, zsírok (házi libazsír 500 Ft/fél kg!) magok és aszalt-illetve szárított gyümölcsök: kandírozott gyömbér 2500ft/kg, szeletelt kandírozott mangó 2800Ft/kg, papaya 2200Ft/kg áron pottyanhat a kosarunkba. A fenyőmag 10000Ft/kg árát enyhe szívszélhűdéssel fogadtam, így ki is libbentem a csarnokból.



Összegezve: budai közönség, főleg idősebbek és környékbeliek, minőségi termékek, magasabb árakon, cserébe hosszú a nyitvatartási idő: http://www.piaconline.hu/new/piacok.php?id=10
 
 
 

2013. július 9., kedd

Pompos vagy kenyérlángos: nyitom a fesztiválszezont!

Régen sokat fesztiváloztam. Nem, nem önfeledten, tiszta tornacipőben, kisfröccsel a kezemben (bár pukkant néhány rozália így is...volt főnökeimnek üzenem: munkaidőn kívül!!) hanem koszosan, állandóan csipogó blekberivel a kézben, időjárásjelentést és ledfalat és széljárást meg óriáslufikat figyelve. Ügyféllel mosolyogva, hányó fiatalokon segítve, zenétől zsongó fejjel, 2h alvástól zsibbadt szemekkel...egyszóval munkával telt a fesztiválszezon. Úgy éreztem rengeteg dolgot hagyok ki, hiszen a munka mellett szinte lehetetlen volt minden színpadot, minden helyszínt meglátogatni és kiélvezni. Most már öreg vagyok:-). Meg szabadúszó. Van időm. Bár a karszalagomon még "guest" van és nem "visitor" a fesztivál számomra már csak "játék". Ebben az évben Sopronban arról is leszoktam, hogy figyeljem a színpadfedéseket, amivel a feltámadó szél játszik, vagy hogy útbaigazítsam az eltévedt holland gimiseket. Egyszerűen csak szórakozni megyek és szétnézni. A helyszínek mindegyikét most sem sikerült bejárni, mert a rozáliák gyorsabban pukkantak, mint ahogy a lábunk vitt, de valamire rájöttem: volt egy dolog amit mindig kihagytam. Ez pedig az étel. Ugyanis bármilyen fáradt is voltam, bármennyire is szétestem, inkább a csomagomba tartalékolt kekszen és bébiételen éltem, mintsem beleegyek a fesztiválos kajákba. Drágák, rossz minőségűek, kosz és zaj van nekem az evéshez...és persze nem is túl változatosak, így nem izgatták annyira a fantáziámat. Ami viszont érdekelt mindig, de a tejföl miatt ki kellett hagynom: a töki pompos, pompos vagy kenyérlángos, kinek hogy tetszik. Hát idén elkészítettem. Itthon, a teraszon, fesztiválos zene hallgatása mellett, mert egy kis rákendról sosem árt :-) Megfelelő fesztiválzene hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=O7vAmAFuBow A receptet Nyulinak ajánlom, aki a fesztiválos ételek és úgy általában a fesztiválos zenék nagy rajongója!
 
 
 
Recept:
 
Tészta
 



1 tasak instant élesztő

400 gr liszt
1 tk só
1 tk cukor
1 tk fokhagyma granulátum
4 ek olaj
3dl meleg víz
 
Feltét
 
4-5 ek növényi margarin
1 ek libazsír
1 tk só
180 gr túró (nálam laktózmentes)
180 gr reszelt füstölt sajt (nálam laktózmentes)
1 csokor friss petrezselyem
1 fej lilahagyma
1 fej vöröshagyma
1 californiai paprika
1 tk fokhagyma granulátum
1 tk só
 
A tészta elkészítésével kezdem, mivel amíg az megkel, addig el is készülhet a feltét. A lisztet, a sót, a cukrot, a száraz élesztőt és a fokhagyma granulátumot összekeverem egy nagy tálban. A meleg vizet összekeverem az olajjal, majd a lisztes keverék közepébe öntöm. Jól összedolgozom, óvatosan gyurmázva (érdemes kézzel és nem géppel) míg rugalmas tésztát nem kapok. Ha kevésnek tűnik a folyadék, inkább még egy kis olajat adok hozzá és nem vizet. Amint készen van, letakarom konyharuhával és meleg helyen hagyom kelni kb a másfélszeresére. Közben elkészítem a feltétet.
Összeaprítom a hagymákat, a petrezselymet és a paprikát is, majd a túróhoz forgatom őket.Hozzáadom a reszelt sajt felét is. Enyhén megolvasztom a zsírt és a margarint, majd rálocsolom a keverékre és elkeverem benne, de egy kanálnyit megtartok belőle.
 
A megkelt tésztát kb 1 cm vastagságúra nyújtom, lisztezett gyúródeszkán, majd feltekerem a sodrófára és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetem óvatosan. Ha szabálytalan a széle semmi baj, nem kell levágni, csak visszanyomkodni. Óvatosan megszurkálom villával és megkenegetem a túrós keverékkel, megszórom a maradék sajttal. A megtartott egy kanál olvadt zsiradékkal meglocsolgatom a széleit, ahol szárazabbra sülhetne és 200 fokon nagyjából fél óráig addig sütöm, míg a californiai paprikák széle meg nem feketedik.
 
 
 
 

2013. június 10., hétfő

Eper-szeder dzsem, a nyári sütik krémje

Segítség, megint főzök! Kevés dolog van, amit nem sütök, ezt sem...a dzsemet ugyanis nem lehet :) De sütihez kell, felmentésem van. Laktózérzékenyként egyébként is kerülöm a habos dolgokat, elkészítésük macerásabb és nyáron (ami idén még nem nagyon volt) hamarabb romlanak. Most, hogy volt pár nap jó idő, ellátogattunk a Balatonra. Takarítgattunk, pecáztunk és gyümölcsöt szedtünk. Van ugyanis a kertben egy szederfa. Ez a szeredfa a világ legigénytelenebb gyümölcsfája, vagy 30 kiló szedret terem évente mindenféle öntözés-ápolás nélkül. Minden második évben kap egy kis metszést (ha eszünkbe jut) és ezzel együtt vagy ennek ellenére édes, nagy, gurulós fekete szedreket terem. A madarak már belaktak belőle, gondoltam, amiből nem pálinka lesz, azt befőzöm dzsemnek. Volt eprem is, a kettő együtt nem lehet rossz. Csak bátorítani tudok mindenkit, menjetek szedjetek gyümölcsöt, főzzétek be tartósítőszerek nélkül és ne vegyétek a méregdrága bolt lekvárokat. Nem ugyanaz. Finomabb, olcsóbb, cukibb...alább az üveg, magáért beszél! Piskótába, rácsos sütibe, linzerbe, mindenbe vele!
 
 
 
Recept (5 db 4dl-es üveghez)
 
1,5 kg eper
0,5 kg fekete szeder
0,4 kg cukor
2 tasak Dr Oetker Dzsemfix szuper
 
A gyümölcsöket szitában/szűrőben megmosom, a csumájukat eltávolítom és egy a legnagyobb lábasomba szórom őket. Krumplinyomóval összenyomkodom, de csak annyira, hogy még darabos maradjon. Ekkor hozzákeverem a cukrot (a receptben megadott mennyiség közepesen édes dzsemet eredményez, aki nagyon édesen szereti, annak az 1 kg gyümölcs 1/3 kg cukor arányt javaslom) vagy a cukor édesítő erejének megfelelő mennyiségű nyírfacukrot. Pl.300 g nyírfacukor 350 g cukrot helyettesít és így tovább...
Ha a gyümülcsök összekeveredtek a cukorral akkor a Dr Oetker dzsemfixet is hozzáadom. Fontos, hogy aki gluténmentesen étkezik, annak érdemes Haas fixet vennie, mivel ez utóbbi gluténmentes. A masszát tűzhelyre teszem és állandó kevergetés mellett felforralom. Ha felforrt, még 3 percig hagyom bugyogni. Egy kicsi hab keletkezhet a tetején, ezt érdemes kanállal eltávolítani. Azonnal a tiszta üvegekbe merem (merőkanállal, mert nagyon meleg) és az üvegeket alaposan lezárom, jól rácsavarom a tetejüket. Az így elkészült dzsemeket fejjel lefelé (!) fordítva tárolom negyed óráig, majd megfordítom őket. Dunsztolni nem szükséges, másnap fogyasztható, hmmm...mennyei!

2013. május 31., péntek

Visszatértem, sütivel a kézben: mogyorós muffinok.

Visszatértem. Igen, dobáljatok meg légyszi paradicsommal (imádom a paradicsomot) nagyot hibáztam. 2 hónap csend után illik magyarázkodni: új szenvedélyem akadt. Szóval nem szeretném elhanyagolni a blogot és F már le is szúrt, hogy mi lesz a kis közösségemmel:) Hááát, igaza van, teljesen elhanyagoltalat Titeket, a blogot és a sütőmet is. Most pedig a fent említett új szenvedély leírása következik...remélem teljesen tiszta lesz, miért tűntem el :D
Vannak dolgok az ember életében amiket hosszas tanulás után elsajátítva okosan, ésszel alkalmaz, amikért küzd, amiket vérrel-verejtékkel tanul meg és örömmel hasznosít. Nálam ilyen volta  diploma megszerzése, ilyen a francia nyelv tanulása és ilyen a futásban legyőzni önmagam. Vannak olyan dolgok is, amik csak úgy jönnek, maguktól, könnyedén, bátran, kreatívan, cirógatva a lelkünket. Na, a sütés nekem ilyen. Jött és megszerettem, mindenki ezzel azonosított és én nap mint nap örültem, hogy ez is "én vagyok", örömet szerzek és segítek vele, kiteljesedek benne. Most sincs másképp, csak egy kissé enyhébb intenzitással élem meg mindezt, ugyanis jött valami, ami mindent vitt. Ugyanígy kreatív, ugyanígy belülről jön, nincs benne erőlködés és izzadságszag, csak mosoly és kaland és színek, textúrák és érzések és emberek és és szeretet, végtelen szeretet. Lassan egy hete, hogy letettem a profi sminkes vizsgámat és már 3 hete vannak felkéréseim. Kisebbek-nagyobbak, izgalmasak, érdekesek, fárasztóak és szuperjól érzem magam tőlük. Ahogy a sütésben is, itt is figyelek azokra, akik valamiről lemondtak eddig, legyen az a merészség, a szépség megmutatása vagy az önbizalom. Ugyanúgy gyűlölök mindent ami műanyag, ami mesterséges és ami árt, ami nem harmonikus, ami nem színes és ami nem emberi. Ebben semmi sem változott. És én sem változtam. Ma elkapott a hév, a holnapi osztálytalálkozómra már készen van egy nagy doboz linzer. Most viszont nem az jön, hanem egy korábbi, ám még nem publikált receptem. Mogyorós-kakós mini muffinok. Csajos, színes papíros, tavaszi, gyors, szuperegyszerű. Jaaa és nyírfacukorral készült.Szeressétek!
ui: még mindig elmosolyodom, ahogy kinyitom a sütőm ajtaját- azért ez jelent valamit, nemde??
 
 
 
Recept
 
100 g egész mogyoró, apróra törve
100 g liszt
70 g nyírfacukor
1 kk szerecsendió
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
3 ek kakaópor (keserű, zsíros)
3 ek olaj
2 tojás
kevés langyos víz
 
Először a száraz összetevőket mixelem, vagyis a liszt, a mogyoró, a cukor, a kakaópor, szerecsendió, szódabikarbóna és sütőpor kerül egy tálba. Majd egy másik tálban elegyítem az olajat a langyos vízzel, majd beleütöm a tojásokat és jól felverem. Ekkor e nedves keveréket a szárazhoz adva addig levergetem robotgéppel, míg sima, sűrű, de még éppen folyékony tészta nem lesz belőle. Ekkor szilikon muffinformákba öntöm és 25 perc alatt készre sütöm 170 fokon, alsó-felső légkeveréses sütőben. Akinek nem tetszenek a bolti cukormázak (ahogy nekem sem) vagy nem akar csokimázat használni, annak azt javaslom, egy másodpercre mártsa vízbe a muffinokat, majd nedves tetejükkel lefelé nyomja őket kókuszreszelékbe. Így is lehet díszíteni, plusz cukor hozzáadása nélkül. A fényképen szereplő tálért külön köszönet Pubinak.Szivecske.

2013. március 26., kedd

Budapesti piacok vol.1: Szimpla

Ez a poszt egy sorozat első darabja, szeretnék redszert csinálni belőle, mert fontosnak tartom, hogy ételérzékeny vagy csak szimplán sütésmániás olvasóim tudják merre hány lépés, ami a budapesti piacokat illeti. Tervbe vettem vidéki kínálatok megvizslatását is, de egyelőre a tavasznak csúnyán elletmondó, hóviharos időjárás miatt maradok a lakhelyem környékén.
Téved, aki azt gondolja, csak azok járnak piacra, akik főznek. Mi ételérzékenyek/sütésfanatikusok sokat járunk piacra, mert frissebb, egészségesebb, autentikusabb és nem utolsó sorban szezonálisabb összetevőkből szeretünk gazdálkodni. Ugye jól mondom?
 
Hely:
 
Az első állomásom a Szimpla termelői piac, ami alig egy éves kezdeményezés és mára szépen kiforrota magát. (Bővebb info itt: https://www.facebook.com/#!/SzimplaPiac) A hely eleve garantálja a sikert, mert a legendás romkocsmát csak az nem ismeri, aki nem akarja: legyen szó Lonely Planetet bújó túristákról, belvárosi biciklis vagányokról, vagy bábszinházat kedvelő családokról, szórakozni vágyó, környékbeli irodistákról...
Tehát a helyszín pipa, nyerő, a környéken vasárnap lehet parkolni is, az udvar zárt, le lehet ülni kávézni vásárlás közben.
 
Kínálat:
 
Tejtermékek:
Laktózérzékeny lévén, a sajtok bőséges kínálatát mellőztem. Akinél nem ilyen para a helyzet, mint nálam, az kecskesajttal próbálkozhat (saját felelősségre), ebből medvehagymás, lilhagymás, natúr és borsos változatot is láttam. Anyukám kedvence a a szilvás házijoghurt és a zsíros házitej, barátnőm pedig a parenyica típusú tekercsekért van oda. A vajat sokan hiányolják a kínálatból, hahó kofák, itt a "piaci rés" :-)!
Húsfélék:
Füstöltáru, azaz kolbászok, sonkák, szalámik találhatók, nyers hús a hely adottságai miatt nem. Aki kóstolni szeretne a kezdje a sokákkal és haladjon a fűszeres rudak felé, hogy ne terhelje agyon az ízlelőbimbóit :-)
Pékáru:
Tönköly és teljes kiőrlésű kiflik, magos zsemlék, batyuk túróval és gyümölccsel, mi szem-száj ingere...egy baj van velük, hamar elfogynak. Recept ellesésére nem alkalmasak, nem nagy durranás, na.
 
Gyümölcsök, zöldségek:
Sütés szempontjából télen az alma és a csonthéjasok lebegtek a szemeim előtt. Csudaszép dióval és harsogóan ropogós almával találkoztam, relatív normális áron, de árakról majd később. Ha nyáron látogat ki az ember lánya, akkor persze roskadásig van mindenféle frisebbnél frissebb piros bogyósokkal, érdemes kóstolni, a legtöbb kofa nem bánja, sőt! A zöldségek közül a kissé fonnyadtabb répát olcsóbban adják az árusok, ez megfőzve quiche-be kiváló töltet lehet. Káposztás réteshez is akad alapanyag bőven.
 
 
Tartós élelmiszerek:
A lekvár és méz választék figyelemreméltó, a kedvencem a marcipános almalekvár és az elmaradhatatlan levendulaméz. Találkoztam barackos-fahéjas-rozmaringos csatnival, sőt a medvegahagyma pesto és a zöldséglekvár is a kosaramban landolt. Zakuszka, ajvár, hagymalekvár...folytathatnám a sort, de minek! Végig kell kóstolni mindet! Vegáknak és laktózérzékenyeknek ez a szekció kötelező, hiszen csupa olyat tartalmaz, ami biztosan nem árthat és remekül lehet vele édes és sós sütiket töltögetni vagy lelocsolni.
Recept pl itt.

 
Árak:
1 kg dió: 1300 ft
1 üveg kb 300 g bio lekvár: 800 Ft
1 üveg kb 300 g zöldségpesto/ajvár: 500 Ft
1 üveg joghurt kb 500ml: 450 Ft
 
Összességében ez egy jó kis piac, egy óra alatt bőven bejárható még a későnkelők is találnak maguknak ezt-azt. Érdemes vásárlás után teázni egyet, élvezni a hely előnyeit, vagy tenni egy sétát a közeli utcák régi épületei közt. Kosárral jó menni, mert az itt kapható üveges finomságok bizony lehúznának egy vászonszatyrot. Egy kis tumultusra azért lehet számítani, főleg ha 11h magasságában érkezünk.
 
 
 

2013. március 19., kedd

Fahéjas puffancs- gyors mentőöv

Formailag is mentőöv, elméletileg is, gyakorlatilag is, lelkileg is...hahh. Vannak napok, amikor az édesség az egyetlen megoldás. Például azok a napok, amikor puffancs vagyok. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik a hirtelen jött munkahelyi stresszt futással vagy tornával vezetik le. Én speciel egy villámgyors fahéjas puffancs elkészítésével és elmajszolásával vezettem le a napokban felhalmozódott papírmunka okozta szemöldökráncolást és sajnos működött. Teljesen megnyugodtam tőle. Mentségére szóljon, nincs benne cukor. Van viszont leveles tészta, ami jelen esetben fagyasztott, (jó-jó én sem mindig érek rá gyúrmázni) de jó minőségű. Emelett fahéj és - lehetőleg frissen facsart- narancslé is, mert mindkettő frissít. A rendes és nádszálvékony barátnőimnek üzenem, hogy este süssék meg és reggelire fogyasszák el. A többieknek pedig csak annyi: pokróc, kanapé, bekucorodás, fahéjas puffancs. Peace, love, unity.
 
 
 
Recept:
 
1 kis csomag leveles tészta
1/2 zacskó őrölt fahéj
4-5 ek narancs leve
1 tojás a lekenéshez
 
Kiolvasztom a leveles tésztát, majd lisztezett gyúródeszkán óvatos mozdulatokkal fél cm vastagságúra nyújtom. Ha kinyúlt szegényke, akkor 8x8 cm-es négyzeteket vágok ki belőle.
Ezeket megkenem az előzőleg felvert tojással. Összekeverem a fahéjat a narancslével, óvatosan, nehogy csomóssá váljon. A tojással megkent lapokra simítok egy keveset a fahéjas keverékből és feltekerem őket úgy, mintha egy törölközőt görgetnék össze. A kész tekercsek két végét összeillesztem, összecsippentem, így kis mentőöveket formázok. Tojással megkenem a felületüket is, majd kb 150 fokon aranybarnára sütöm őket. Langyosan az igazi!
 
 
 
 
 

2013. március 17., vasárnap

Gesztenyerolád, úgy mint anno

Ez a család nem szereti a rántotthúst. A krumpliért sincs oda. Hát még a vajas süteményekért. Pfujj. Az aztán már tényleg felháborító volna, méghogy tömény cukros-vajas-ragadós masszából készülő édesség...na neee! Ha Ti is kiszörnyülködtétek magatokat, akkor prezentálnám mi volt a szombat(késő!!!)esti menü Activityzés mellé: rántott csirkemell, krumplipüré, csalamádé és persze egy retro édesség: gesztenyerolád. Igen, vajjal, sok cukorral, mint anno a Jégbüfében. Szóval szabályt szegtünk, törvényt bontottunk, ízlett, bizonyított és marad. Marad a kedvenc édességek listáján. Tényleg nem lehet rossz, ha Pubi (aki alapból nem is szereti  a gesztenyét) szívesen elvitt két szeletet útravalónak. Harminc perc alatt készül el. A sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. Szép is, finom is.Tessékkéremszépen.
 
ui: ez egy teljesen vegán desszert is lehet, ha valaki szójamargarinnal dolgozik, mert még tojás sem kell hozzá!


 
Recept (kb 10 szelethez)
 
Massza
 
50 dkg gesztenyemassza
5 dkg darált háztartási keksz
3-4 ek citromlé vagy rum
olaj a kenéshez
 
Töltelék
 
12 dkg vaj v margarin (nálam laktózmentes vaj)
12 dkg porcukor
3-4 ek citromlé vagy rum
10 dkg darált háztartási keksz
 
Máz
 
10 dkg étcsokoládé
2-3 ek étolaj
szeletelt mandula
 
A gesztenyemasszát egy tálban összekeverem a keksszel és a citromlével, cipóformájúra gyurmázom, majd félreteszem hűvös helyre. Hidegre kerül majd a ragacsos vaj-porcukor-citromlé-keksz keverék is, amit szépen összekeverve félreteszek, míg megágyazok neki. Egy sütőpapírt a gyúródeszkára fektetek, megkenem olajjal, egy másikat meg a kezem ügyébe készítek. Az olajozott papírra rakom a cipóformájú masszát és picit beolajozott tenyérrel elegyengetem, lenyomkodom. Ráteszem a másik sütőpapírt és sodrófával simára sodrom, a lényeg, hogy kevesebb, mint 1cm vastagsűgúra nyújtsam. Ha ez megtörtént, jöhet a vajas töltelék. Egy habkártyával vagy széles pengéjű késsel a gesztenyés masszára simítom, majd a sütőpapír másik felét használva (nehogy a fehér rész gesztenyés legyen) megismétlem a sodrófás műveletet. Ha mindez kész, akkor jöhet a felgöngyölítés. Piskótatekercshez hasonlóan először picit lököm, majd óvatosan lehúzok egy pici papírt és így tovább, míg teljesen felnem görgetem. Ha kész a rolád, akkor a két végét melegvízbe mártott késsel szépen levágom úgy, hogy egyenes legyen. Ezután jöhet a csokimáz. Mikróba teszem a felkockázott csokit úgy, hogy olajat öntök rá. Kb 800w-on 2 perc után simára keverhető. A sima, fényes folyékony csokit óvatosan a roládra öntöm, majd hagyom egy egészen picit megszilárdulni, mielőtt megszórom a mandulával (nehogy a mandulák leperegjenek, magukkal rántva a csokit). Hidegre teszem, mire a csoki megdermed rajta, addigra a belseje is tökéletesen összeérik.Jéghidegen tálalom, meleg vízbe mártott széles pengéjű késsel szeletelem.
 


2013. február 27., szerda

Quiche újratöltve

Érdekes, hogy az ember élete micsoda körforgásban van. Hiszem, hogy bizonyos pillanatok, érzések, illatok és ízek ismétlődnek és ilyenkor "az a bizonyos gondolat" visszatér. Hívhatjuk "deja vu"-nek vagy "flash"-nek, vagy akármibárminek, de ilyen igenis létezik. Nekem a tegnap esti quiche ilyen volt. Két éve -nagyjából ilyenkor- quiche-t készítettem és azon gondolkodtam, hogy jó az életem, szeretem az életem, ízlik ez az étel és valahogy az egész világ olyan otthonosnak tűnt. Két év alatt ezek szerint nem csak sokszor 180 fokot, hanem egyenesen 360-at fordult az életem, de azt azért nem mondanám, hogy ugyanoda tértem vissza. A két év alatt történt 180 fokok nagyon sokat változtattak rajtam. Ez a quiche finomabb lett és az életem is. Vannak ételek, amik mellett üldögélni kell egy kicsikét és ízlelgetni, mert új, de ugyanakkor olyan, mintha mindig is ezt az ízt várta volna az ember. Pont ilyen lett ez a quiche és az életem most. Jó leülni és megköszönni a családomnak, a barátaimnak, magamnak és persze az égnek, hogy boldog vagyok és egészséges. Álljatok meg egy íz mellett és olvadjatok el benne! Álljatok meg, ha boldogok vagytok és köszönjétek meg...erre mindig van idő, ahogy egy jó quiche-re is :-)



Recept (26 cm formához)

500 gr leveles tészta (a gyorsaság kedvéért mélyhűtött változatban)
250 gr vegyes zöldség apróra kockázva (répa, karfiol, zöldborsó tetszés szerint)
1 maroknyi apróra kockázott sonka
1 pohár tejföl (nálam laktózmentes)
2 ujjnyi szelet füstölt sajt apróra reszelve (nálam laktózmentes)
2 tojás
1 ek liszt
só, bors, kurkuma, szárított hagyma 

margarin és liszt a forma kikenéséhez

Egy keverőtálban a tejfölt, a tojást és a reszelt sajtot összekeverem, majd hozzáadom a fűszereket és a lisztet is. Ezután beleforgatom az apróra kockázott zöldségeket és félreteszem. Lisztezett nyújtólapon kinyújtom a tésztát, kb fél cm vastagra. A kivajazott és kilisztezett formába óvatosan belesimítom, majd a szélein végiggörgetem a sodrófát, hogy a felesleg leessen. Megszurkálom villával az alját, majd lefedem sütőpapírral és nehezéknek lencsét, rizst vagy babot teszek bele. Ez a vakra sütés, ami azért jó, mert így picit megsül az alja is, de nem emelkedik meg, lesz még hely a tölteléknek. 10 percig 160 fokon alsó és felső légkeverés mellett sütöm, majd leveszem a sütőpapírt, beletöltöm a tölteléknek készített zöldséges-tejfölös mixet és további 30 percig sütöm. Ha nehezen sül az alja, akkor az utolsó 5 percben sima "csak alsó" sütésre kapcsolok. Langyosan tálalom, szeletekre vágva.

2013. február 26., kedd

Répatorta is van...

...és finomabb, mint a nemzetközi kávézóláncnál. Pasizni is lehet vele, buliba is el lehet cipelni. Mindent tud. Omlós, krémes, édes. Az úgy volt...hogy Pubi szülinapjára répatortát rendelt. Nos, ha egy barátnő rendel, akkor bizony össze kell kapnom magam és valami újat kell alkotnom. A répa nem véletlen, egyrészt az előző posztomban répás volt a kuglóf, (végigviszem ezt a répa vonalat:-)) másrészt Pubi kávéfüggő, ezért gyakran tér be abba a bizonyos zöld logós kávézóba és hát néha a kávé mellé leeseik egy répatorta is. Ami állítólag isteni, de mivel Pubi is laktózérzékennyé vált, ezért egy ideje nem fogyaszthat ilyet. Ki kellett találnom valamilyen alternatívát a krémsajtra, mert nem jártam mostanában Bécsben (ez a legközelebbi pont, ahol laktózmentes mascarpone kapható). Jelentem megvan: mackósajtból kapható laktózmentes a szupermarketek és hiperek többségében. Némi cukorral és a szintén hiperekben elérhető laktózmentes vajjal vagy szójamargarinnal bolondítva tökéletes. Egy szó, mint száz, a torta elkészült, a szülinap jól sikerült, az ünnepelt örült. A tortát a szülinapi vacsit követően a buliba is magunkkal vittük, így történt, hogy kedves barátnőim random embereket kínáltak meg az édességgel és nagy sikerük volt, természetesen az ellenkező nem köreiben is. A tortához lent olvasható recept óriási adag, így 20 cm-s formából hármat is megtölt. A bevonatos szülinapi torta mellett készítettem egy bevonat nélkülit is, így is tökéletes. Köszönet a sous-chefjeimnek a lassan már hagyományossá váló aktív és professzionális segítségért! :-)
ui: egy neten található receptet alakítottam át, nem teljesen eredeti az ötlet





Recept

I.tál
3 tojás
150 gr olaj
150 gr szójatej
400 gr cukor
vanília

II.tál
250 gr apróra vágott ananász
100 gr kókuszreszelék
100 gr darát dió v mandula
300 gr sárgarépa reszelve (pengés gépben egészen apróra daraboltam)

III.tál
250 gr liszt
2 tk sütőpor
egy csipet só
1 tk fahéj

A krémhez:
115 gr szójamargarin v. laktózmentes vaj
200 gr cukor
200 gr mackósajt
4 ek kókuszreszelék
2 tojás

A bevonathoz:
250 gr tömb marcipán
fél zacskó színes szórócukor


Egy habverővel jól összekeverem az I.tál tartalmát, majd hozzákeverem a II. és a III. tálét is, fontos a sorrend! Előmelegítem a sütőt alsó és felső melegítéses 180 fokra, szilikon formát használok, hogy ne kelljen sütőpapírral bajlódni. Óvatosan három formába merem a masszát, majd elsimítom a tetejét.
Miközben sül a süti, elkészítem a krémet: a vajat cukorral egy lábasban alacsony tűz felett összekeverem, majd hozzáadom a krémsajot és engedem, hogy teljesen megolvadjon. Ha megolvadt, beleütök két tojást és belekeverem a kókuszreszeléket is, hogy besűrűsödjön. Ezután hidegre teszem hűlni.
A közben elkészült sütiket teljesen kihűtöm, két darab közé vastagon krémet kenek, (egy részét úgyis beszívja a tészta) majd félreteszem. Porcukrozott nyújtó felületen fél cm vastagra nyújtom a marcipánt, úgy, hogy befedhessem vele a tortát. Szépen rásimítom, az oldalára pedig egy "pántot" illesztek a kinyújtott marcipánból. A tetejét enyhén nedves kenőecsettel átkenem, hogy leseperjem a porcukrot és hogy beleragadhasson a szórócukor, amit ezután hintek rá. A maradék egy darab megsült tésztalapot megkenem a maradék krémmel és megszórom a maradék szórócukorral. Így kapok egy ünnepi és egy hétköznapi tortát is és nem kell hatalmasat készítenem. Az adagokat természetesen lehet harmadolni...